Hogy a történetet megértsd kicsit mesélnem kell, hiszen semmit sem tudsz a dolgokról. Kicst csapongok, de kérlek bocsájtsd ezt meg nekem, hiszen még kezdő blog író vagyok illetve kicsit cikáznak most a gondolataim.
Ferenc atya szavai valá a cím, melyet Bea és Dodi esküvőjén milliószor elmondott és most ugrott be újra, semmi sem az aminek látszik.
Amikor a múltkori hazautamra készültem még a szállodában megcsináltam az online check-in-t. Tudjátok amikor a számítógép elől az indulás megkezdése előtt 24 órával kényelmesen lefoglalhatod, hogy hova szeretnél ülni. Nem vagyok babonás, de azt gondltam, hogy a 17F tökéletes lesz, hiszen azon ültem idefele jövet is. Nos. Leüllt mellém egy elég magas srác. Gucci óra, gucci napszemüveg kicsit kihívó stílus. Na gondoltam ez szép lesz. Aztán valami sugallattól vezérelve megszólítottam - tudjátok milyen vagyok - kb valami ilyen hülye szöveggel, hogy: "ezzel a magassággal nem lehet könnyű kényelmes helyet találni". Itt jegyezném meg, hogy kisebb gépen ez tényleg gáz. Na erre válaszolt, hogy nem-nem rendben van és elkezdtünk beszélgetni.
Ő egy bosnyák srác akik a háború ideje alatt "menekültek" Ausztriába. Megjegyzem engem iráninak nézett. A szülei csináltak egy szállítmányozó céget miközben Ő az első osztályban focizott. Lett egy térdsérülése, majd az apja vállalkozásában dolgozott, hogy kitanulja a szakmát végül pedig egy dubai céget alapított, ami ingatlanokkal foglalkozik.
Szóval megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot. Legnagyobb meglepetésemre Ő írt először. Én kicsit elfoglalt voltam, hiszen hazaérkezésem után Dubai-nak kezdtem el dolgozni ami vasárnaptól csütörtökig tart, de ugye ott van a péntek, amikor meg a magyarok számítanak rám. Szóval volt feladat elég.
Meg is kérdeztem azonnal, hogy mennyiért tudna nekem apartmant biztosítani, ha jövök vissza. Átküldött egy e-mailt csodálatos képekkel egy 180m2-es apartmanról. 2 hálószoba mindegyikhez külön fürdőszoba, külön gardrób rész, fullos konyha, fullos nappali, vendég WC, meg egy nagy terasz. Mindezt potom 200$-ért naponta lévén, hogy barátok vagyunk! (ez 20%-os engedményt jelent) Írtam neki, hogy ez csodálatos, de mit kezdjek ott egyedül? Még talán félnék is! :-)
Írta, hogy semmi gond lesz kisebb. Lett is. Csak az volt a baj, hogy Európából Közel-Keletre nem 1-2 nap alatt ér oda a pénz, így kiindulásom előtt jött a hír tőle, hogy bizony nem tudott nekem apartmant foglalni, mivel a kicsik nem az övék. Ő bízik bennem, de az ottani tulajoknak szigorú szabályaik vannak. Nincs pénz nincs szállás. De ezt ugye már leírtam. Mondta, hogy ne aggódjak, addíg megszállhatok az Ő apartmanjában, tudjátok abban a nagy 180m2-esben.
Tegnap este leültem a "nappalimba" a vacsorámmal és tudjátok mint A titok című filmben kiindítottam egy hullámot, hogy "Köszönöm, örülök, hogy itt lehetek!". Alapvetően csóró kis gyerek vagyok, higyjétek el baromi nagy dolog ez Nekem. Itt a pálmán... talán George Clooney is itt van tőlem pár száz méterre...
@Éva: ha olvasod ezen sorokat ígérem, hogy le fogom fotózni Neked ha meglátom! :-)
Na de most figyelj mert ettől behalsz. Jobban Tetted volna, ha azonnal a végére lapozol jó sokáig húztam a történtet. Most kaptam egy telefonhívást a landladytől, hogy Jasko barátom hívta és azt üzeni, hogy megtiszteltetés lenne számára, ha elfogadnám a teljes időtartamra a nagy apartmant. Jó volt, hogy ültem. Elképesztő, ahogy Zoli barátom mondaná.
A Gucci órás srác! Hát semmi sem az aminek látszik. Érdemes jobban megvizsgálni a dolgokat és nem a tapasztalt minták alapján besorolni embereket, történéseket dolgokat.
Vajon mindez csak a szerencse? Mindenki döntse el maga, én mindenesetre továbbra is a pozitív gondolatokban hiszek és, hogy éljünk a jelenben.
Ahogy az már megszokott egy buddhista idézettel búcsúznék:
„Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek.
Idővel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek.”
