Kellemes ébredés után egy még kellemesebb reggeli és irány a munkahely. Minek találni a közelbe szállást, amikor az európai nagyvárosokra jellemzően itt is tökéletes a tömegközlekedés. 2x3 perc séta + 15 perc metro es mar ott is vagyok. 5km lett volna gyalog a legrövidebb úton.
Megérkeztem. Már meg sem lepődtem, hogy senki sem tudott érkezésemről, ebben mi nagymesterek vagyunk. Persze pár perc után (figyeltétek az alliterációt?) itt is összebarátkozunk olyannyira, hogy az ebédet már az IT managerrel fogyasztom el közösen, közben kellemesen elbeszélgetve. Az itteni fiú nagyon kedves mosolygós. Igazán szimpatikus fiatalember, aki természetesen idősebb nálam, na de ez sem meglepő. Először nem tudja ő sem mit akarok, de később rájön.
A kávégépnél beszélgettem vele kicsit, hogy milyen a mi nap, mire ő elárulja, hogy elég nyugodt, alig van meló. Az otthoniak már nagyon jól tudják, hogy ilyet nekem nem szabad mondani, mert azonnal találok feladatot, de a mi kapcsolatunk még új, így alanyunk nem sejt semmit. Kisvártatva megérkezem az irodájába és nekikezdek. "Nézd, semmi személyes hidd el, amikor megláttam ezt a helyet, azt gondoltam: Mi ez a kupi?" Kissé szemlesütve, mint a kisfiú, kit éppen most szidtal le: "igen tudom". Kupiban csak kupis munkát lehet végezni. Elmagyarázom neki az 5S-t és, hogy mennyire fontos, hogy rendezettnek és professzionálisnak mutassuk magunkat. Helyeslő válaszok uták nem meglepő, hogy miután megkérem, hogy még ma holnap csináljon rendet, azonnal nekilát. Felcimkéz mindent és rendet rak. Együttműködő és elfogadó ez nagyon helyes hozzáállás.
A tesztek és a beszélgetés miatt repül az idő és elérkezett délután 4. Zoli barátom már a szállodában vár így sietek. Jó érzés egy barátot látni. :-) Először egyébként Neki is az volt. Este már lehet, hogy nem így gondolta. :-)
Történt ugyanis, hogy ő reggel felkelt elautókázott Bécsbe, majd felült egy repülőre utazott 1500km-t, ami higyjétek el baromi fárasztó annak ellenére, hogy nem Te vezetsz. Olyan mintha valamit érezne a szervezet, hogy huh bakker most nagyon máshol vagyok. Szóval ezek után én sétáltam vele kicsit és megmutattam a palotát a szoborparkot meg a tengerpartot. Na már most ez 12km lett. Kicsivel több mint 3 órát mentünk. Ma reggel azt mondta, hogy ő este úgy zuhant be az ágyba mint akir agyonvertek.
Én még mentem volna...
Na de ami a plussz poén, hogy egész éjjel esett, mi viszont szép száraz időben sétálhattunk. Képek később.
