Lévén, hogy a szűk családi-baráti körömön kívül senkit sem fog érdekelni ez a blog, így a bemutatkozást nem kell erőltetnem. Az előző dubai utamon egy szükös kis levlistát készítettem, melyben képeket és az átélt dolgok leírását küldözgettem. Azonban a mostani utamon úgy döntöttem, hogy a blog-ot erre találták ki.
Anyukám azonnal rávágta, hogy blog az meg mi? Nekem olyat csináljá, amit mi is meg tudunk nézni. Mondtam neki, hogy nyugi mami olyan lesz.
Szóval ez a második út sokkal érdekesebb, mint az előző az biztos, pedig még igazából neki sem indultam. De már az előkészületek érdekesen alakultak. A lényeg, hogy most már van hivatalos working visam és talán szállásom is.
Nemrég hívott Jasko barátom, hogy van egy kis gáz. A pénzt még mindíg nem kapták meg és mivel az apartman, ahova szerettem volna menni nem az övé pénz nélkül nem tudta befoglalni. De, hogy ne maradjak szállás nélkül addíg megszállhatok az Ő apartmanjában, ami a pálmán van és cirka 180m2-es. Majd igyekszem pár képet készíteni róla, ha oda érek. Most már mondhatom, hogy ideértem, hiszen itt vagyok. :-) Az előző mondatokat még a reptéren írtam. Az apartman nagyon csúcs. Tengerre illetve a pálmára néz és 13. emeleten van.
Holnap reggel csinálok pár fotót, meg az estieket is feltöltöm, hogy legyen mit nézegetni. Na de addig is látogass el az előző utunk képeinek linkjére, hogy legyen mit átismételni.
http://share.ovi.com/users/dzsollo
Most lefekszem, mert baromi fáradt vagyok.
Jaj, csak még valami. Elkezdtem élvezni a repülést. Akiknek már százszor elmeséltem tudják, hogy az első repülő utam Londonba katasztrófa volt. Konkrétan leszállás után annyit mondtam Gabinak: "Szólj faternak, hogy üljön be a kocsiba és jöjjön értem, mert én nem ülök fel még1x repülőre." De mára mindez megváltozott. Talán a nagy gép teszi.
