Először is azzal kell kezdenem, hogy megrovást kaptam, miszerint túl hosszúak a blog bejegyzések. Jelzem a napjaim is túl hosszúak. Nem tudom rövidebben leíni. Itt most már szerda van és nemsokára kelnem kell, hogy reggelit készítsek magamnak meg, hogy vasaljak. SZóval nehogy má valaki panaszkodjon, hogy ezek mellett hosszú blogot írok, mert kitiltom! :-)
Elnézést a kínos közjátékért, de ezt le kellett írnom a sógoromnak. :-)
Szóval évente egyszer kétszer itt az a szokás, hogy mindenki hoz valami kaját és tatanak egy nagy partit ebéd időben vagy 2-3 órán át. Nagyon sokféle ember dolgozik itt ami nagyon sokféle tradicionális kaját jelent. Nem csak fő ételeket de sütiket is.
Én a szerencse fia, tök véletlen belefutottam ma ebbe az eseménybe. Szerintem nagy királyság. Biztos, hogy itt is van genyáskodás, de eddig nekem úgy tűnik, hogy ez a multi-kulti csak közelebb hozza az embereket egymáshoz. Nagyon nyitottak és nagyon befogadóak. Talán még ez a nagy multi cég is másként működik itt.
Szóval volt kis eszem iszom, bár én próbáltam tartózkodni lévén, hogy én nem vittem semmit, amúgy is sok dolgom volt, meg ráadásul elhatároztam, hogy ittlétem alatt ledobok még 2 kg-ot.
Kemény napom volt, de megérte. Történt ugyanis még tegnap, hogy Saleem barátom ijedt arccal várt a helyünkön. Zsolt kaptunk egy mérges levelet. Mire megkédeztem, hogy ugyan már kitől? Az illető egy Robert nevű skót fickó. Szörnyen mérges volt, hogy nem működik megfelelően a gépe. Na gondoltam ezt jól meglátogatom csak törődésre és egy jól feltelepített gépre van szüksége. Az egész sztorit nem mesélem el, viszont a végén a mai napon küldött egy elégedettségi visszajelzést, ami megint bejárta Európát, hogy micsoda király csávó vagyok és, hogy milyen szuper szolgáltatást nyújtottam. Bocsánat tényleg nem dicsekedés, csupán megosztom veletek. Példálózva kicsit megint azzal, hogy mennyire meg lehet változtatni az emberek benyomását és mennyire barát tud lenni az aki ellenségnek tűnt, csupán rá kell jönni mi a fenét akar és elérni azt, hogy örömmel fogja be a száját, esetleg még meg is köszönje, hogy befoghatja.
Pár óra múlva már a főnökeim elismerő leveleiben fürdőzhettem, hiszen ezt megint megkapta mindenki.
Aztán persze folytattuk a kemény munkát. Saleem barátom este 7-kor megkérdezte, hogy bocsi, de hazamehetek. Ilyenkor mindíg összeszorul a szívem. Az egy dolog, hogy én melómániás vagyok, de nem biztos, hogy ő is. :-D Istenem, ez egy olyan szerény, jólelkű, elnyomott és önbizalomhiányos srác, hogy még. Valahogy fel kell hoznom egy magasabb szintre mielőtt haza megyek, különben kicsinálják.
Érdekes tapasztalás, hogy velem nem mernek kötekedni a felhasználók. Mondjuk ez azért is lehet, mert én fehér vagyok (ezt még leírni is szörnyű) és ő vagy 20 centivel alacsonyabb.
Na de a lényeg az este. A kedves kis feleségem kicsit rám ijesztett. Mondjuk nem annyira mint bécsben, de komolyan kezdtem aggódni, ami rám nem jellemző. Végül hajlandó volt felvenni a telefont, illetve nem is ő hanem a huga. Vezetékes hívtam így megnyugodtam. Jól van minden rendben.
Szóval mentünk meccset nézni. Egy szuper szálloda szuper bárjába. Ittatok már 5 ezerért két korsó Heinekent? Hát nekem most sikerült. Viszont a társaság jó volt. Az egyik srác az Afrikáért és Közel-Keletért felelős beszállítói menedzser, a másik meg egy nagy cég ügyvédje, aki szintén ezekért a régiókért felel.
Kemény dolgos nap volt méltó képpen befejezve. Most bezuhanok az ágyba, hogy pihenjek valamit.
